A koboz fedlapján már rajta volt az áttört faragás (Fejér Máté munkája) és a vele összefüggő, egy anyagból lévő koptatólap. Ez ugyan védte a hangszert, de igen lefogta a zöngését, így vissza lett véve és egy kisebb bőr koptató került föl. A koboz fogó- és fedlapjába is igen ,,beleették” magukat a húrok az idő folyamán, ami a fogólapon kényelmetlenséget okozott a lefogáskor és a hangzásba is belecsúfított a húrok mellékzörgésével. Mivel nem szerettük volna, hogy ez újra megismétlődjön ezért kicseréltük vasfára -az egyik legkeményebb fára- a fogólapot. A szemöldökfa és a híd is tönkrement a kobzon a húrok, húrcsoportok, hangolási módok cserélése miatti reszelések, állítgatások és a természetes mozgás, rezgés miatt, így hát ezeket is lecseréltük új darabokra. A rezonáns csiszolása után enyhe pácot kapott, majd hangszerpolitúrt, illetve egy keményebb lakkot is, hogy kopásállóbb legyen a pengetővel és ütésekkel, karcolásokkal, másrészt az hőváltozással, párával szemben.
