
Így nézett ki a bútor felújítás előtt. Egy négyfiókos biedermeier írókomód, melynek fiókjait lévő diósvartniteríték díszíti, a veretek amúgy nem stílhűek, ezért más fiókhúzó és kulcspajzs került rá vissza. A felülete sok helyen berepedezett, fölhullámosodott és megkopott, néhol egészen az alapfáig. Egyes helyeken már javították, de nem szakszerűen (pl.: az eredetire merőleges szálirányú foltokkal, idegen fafajú vagy elütő rajzolatú és színű pótlásokkal).

Az írófiók feketén politúrozott, amúgy is kényes felülete sűrűn meg volt karcolva, beütődésektől, kopásoktól gazdagon. Hiányzott mind a négy kis fiók, még a két titkos fiók is, melyek rejtekét törött csúszóajtó takarta. Az egyik titkos fiók helyén, a befogadó nyílásban régi ékszereket, fülbevalót, nyakéket, gyűrűt, ruhadíszeket, láncot, stb. találtam.

Az egyik láb kitörve, a többi pedig instabil állapotban, lötyögő ,,papucsokkal".

A komód fönti szegélyén a svartni föllazult és a szegély éle le van gyalulva laposra, ráadásul nem megfelelő szálirányba van betéve az anyag, így az is javításra szorul.

A komód fölső nagy felületén rengeteg repedés, régi javítás, hiányosság leledzik, főleg a szegélylécnél, amit már csak a belevert szögek tartanak és ami helytelenül, ellentétes szálirányban van furnérozva a komód tetején lévő nagy felülettel.

A corpus a munkálatok közben: leragasztottam a föllazult és az új pótlásokat, valamint új keményfa csúszólécek is kerültek a fiókok alá.

Itt kapott új, fölső szegélyt elől és két oldalt a komód a régi laposra gyalult profil helyett. Csekély számú szorítással ezt meg is oldottam.

Készülőben az írórész új kis fiókjai.

Összeválogatva a veretek, még fényezés előtt.

...teljes a pompájában


Kihúzva és lenyitva az írófiók, a feketén tükröződő felülettel.

szemből

a kisfiókokkal

a titkosfiók (szintén új)

A titkos fiók megmutatja magát.